Nagyon nincs időm mostanában, éjszakába nyúlik a koszorúk elkészítése és az újabb ötletek alapanyagainak felkutatása, így másra nincs is időm szinte..
Kicsit hiányzik is, mert ezen az úton szeretnék haladni, de így nehéz.
Azt sem tudom mennyire ismerik az emberek ezt a stílust, bár ahogyan hallottam egyre jobban kezd beférkőzni a rusztikus, country stílus és a minimál a háttérbe kerül.
Én mindenesetre örülök neki.
Itthon alig találtam blogot amiben erről írnak, de amerikai háziasszonyok körében nagy sláger, csak azt nem tudom, hogy 2-3 gyerekkel, háztartással és férjjel+ a mindennapi blogírással hogyan gazdálkodják ki a 24 órát?!
Jó biztos nem 9-kor kelnek, mint én, de akkor is.
Nekem még gyerekem sincs..
A legújabb gondolatom az, hogy a fehér bejárati ajtónkon ejtett borsónyi leverődéssel, (amit nem is mi okoztunk, hanem a szállítók beköltözéskor) mit csináljak.
Olyan pici, hogy szinte alig látszik, de ha befesteném elütne, így arra jutottam veszek oda egy stílusban hozzá illő kopogtatót, csakhogy nem létezik. Vagy urna alakú van (nem temetőbe kell), vagy oroszlánfejes vagy réz..
Egyik sem illik, a kilincs matt króm színű és bár az ajtó akár rusztikusnak is elmegy, a kilincs meghatározó.
Na mondanom sem kell, hogy a férjem nincs oda az ötletért, hogy cseréljük le a kilincset, így amikor a nagykerben jártam azonnal megvettem 2 dolgot, ami totál nem illik oda, de megpróbálom, hogy mégis passzoljon.
Antikolt vasból készült számot és egy fleur de lis-szerű ajtókopogtatót (inkább csak dísz, mert nincs min kopogtatni) vettem, egyelőre a számot festettem le fehérre és majd koptatni fogom shabby chic módra és meglátom, hogyan viszonyul az ajtóhoz.
A számot elfelejtettem lefotózni festés előtt, de a kopogtatón látszik a szín.
