Azt gondolná az ember, hogy mivel már harmadszorra szerveztem workshopot nem lesz meglepetés, a téma adott, a mondanivalóm is u. az, viszont mindig új emberek jönnek, ezért mégis az újdonság erejével hat egy-egy ilyen alkalom.
Az-az igazság, hogy ezt a posztot pont 1 évvel ezelőtt kezdtem el írni és csak most sikerült befejezni..A miértekre később kitérek..
Amikor megvettem ezt a barokk szépséget kigugliztam ezt a kéket és azonnal beleszerettem..
Az-az igazság, hogy ezt a posztot pont 1 évvel ezelőtt kezdtem el írni és csak most sikerült befejezni..A miértekre később kitérek..
Amikor megvettem ezt a barokk szépséget kigugliztam ezt a kéket és azonnal beleszerettem..
Pont én vagyok az „én nem festek mindent fehérre” kisasszony, ennek ellenére a hónapban ez a harmadik poszt a fehérekről.. Na jó nem magamtól, hanem kérésre..:)
(tovább…)
Vicces, de véletlenül pont akkor hozták meg a több hete lebeszélt munkát amikor az a bizonyos bonanza garnitúra elhagyta a műhelyem (az-az a garázsunk), így gondoltam írok erről is egy posztot.
Mivel az előzővel rengeteget szenvedtem, így most nem szórakoztam az Otex alapozójával (na jó azért picit besegített), hanem a nagyágyút vetettem be az-az Annie Sloan krétafestéket.
Így néztek ki mielőtt nekiestem:
Valószínűleg egy padláson porosodtak, valaki fantáziát látott bennük és elhozta hozzám, hogy tegyek velük csodát..:)
Dátum szerint 1963-ban készültek 🙂
Mindjárt meglátjuk sikerült-e?!
