Bevallom kicsit szégyellem magam, hogy február közepe és még év végi lezáró vagy épp mit várok 2015-től posztot sem írtam, de úgy elment ez a pár hét, hogy szinte észre sem vettem.. 🙂
Az-az igazság, hogy tervezni sem tudtam volna szebb, tartalmasabb évet, mint a 2014-es, így eldöntöttem ezentúl sem tervezgetek olyan nagyon, ha valaminek meg kell történnie az úgy is meg fog, ha szeretné az ember.
Végre, így több, mint egy évvel azután, hogy megejtettem egy cserét a Kreatív otthon-kreatív kert tulajdonosával, sor került eme szépséges asztal befejezésére is. Vagyis nem egészen.. 🙂
Valami új, még jobb, még szebb, mint ami eddig volt..De mégis mi?!
Nem, nem cseréltem férjet, csupán egy új festéket próbáltam ki…:)
Nem a workshoptól és nem a blogolástól búcsúzom, csak elfáradtam.
Nem panaszkodom, csak egyszerűen ilyesmire már nincsen időm.
Ismét csak hebegek, habogok és megpróbálom magam meggyőzni arról, hogy a tanároknak nem ilyen jó, ha iskolában kell nap, mint nap tanítani, ugyanis ami sosem szerettem volna lenni az a tanár/tanító. 🙂
(Valahogy mindig úgy éreztem csak akkor szúrnak ki, ha épp nem készültem..)
Már régóta elképzeltem, hogy az összes alapanyagom egy helyen tárolom, az-az nem lesz a lakásban 8 helyen kartondobozban és végre rend lesz közöttük..:) (Amíg meg nem találom a műhelyem persze..)
Először egyszerű gurulós műanyag dobozra gondoltam, de amikor megláttam az árát lemondtam róla..
Aztán eszembe jutott, hogy van nekem egy ügyes kezű asztalosom aki majd elkészíti nekem u.ezt a praktikus alkalmatosságot mondjuk fából, na jó rétegelt lemezből, mert a fa még drágább..
Így is lett, megkaptam a két óriási dobozt és már csak azon kellett agyalni milyenre is fessem, merthogy így nem maradhatnak. Mert bizony uncsik!! 🙂
