Újra 2 szín, de most egy vad és egy szolidabb árnyalat találkozása következik..
Ismét fotóstúdióba kerül a szék, Ágival sokat agyaltunk rajta, hogy milyen legyen..
Fehértől a lilán át végül ide jutottunk..
Ismét a kedvenc festékem használtam fel hozzá (Annie Sloan chalk paint), mert nem kell csiszolni és előkezelni a felületet, festhetem közvetlen a lakkos, politúros és még akár laminált felületre is.
Így nézett ki a szíves székem mielőtt nekiestem:
A választott szín alulra emperor’s silk, felülre pedig (nem unalmas) szürke, az elegáns paris gray.
1 réteg matt krétafestékkel így nézett ki:
Aztán nem várt fejlemény következett, a szürke összemosódott a pirossal, mert vizeztem az ecsetet, hogy könnyebben tudjak haladni, ugyanis a festék alapjáraton méz sűrűségű ami kissé megnehezíti a felvitelét..
Fontos elmondanom, hogy hiába festettem már vagy 30-40 féle/fajta bútort, 100 %-osan sosem tudom megmondani, hogy mi lesz a festés végeredménye, mert bizony történtek már csodák és nem a jó értelemben véve..:)
Szerencsére nem vagyok az a könnyen feladó típus, az ilyesmi nem ijeszt el, szóval..
Még egy réteg szürkével (nem vizezve az ecsetet) már minden rendben volt! 🙂
Most is szabad kezet kaptam, legyen olyan kopott amit gondolok..
Gondoltam „hamár homár, legyen kövér”, az-az, ha már festettem egy izgalmas árnyalatot, az látszódjék is, szóval nem sajnáltam a csiszolópapírt és adtam neki rendesen..
Amikor kész lett még nem éreztem teljesnek, így fogtam a viaszom és a piros festéket, összekevertem és még itt-ott ahol a festék egyenetlen volt kicsit megszíneztem..
Végül ilyen lett:
