Nehezen, de megszületett a döntés, hogy az asztal, bár megtartani sajnos helyhiány miatt nem tudom, fehér színű lesz.
A tetejét pedig barnára pácolom, a jelenlegi lakkozott felületet itt-ott hiányos és hát őszintén szólva ez a szín sem a kedvencem, így mennie kell.
Innen indultunk:
A már itt kipróbált old white színű Annie Sloan chalk paint-tel festettem le.
A képen is látható, hogy közvetlenül a lakkozott, fényes felületre kenem, semmi csiszolás, semmi alapozás, 2 réteg elég is.
Az asztal lapja:
A hiányos lakkot a már nemrég tesztelt és akkor jól teljesített kromofággal próbáltam leszedni, de egyszerűen erre nem hatott, viszont ekkora méretet nem szerettem volna csiszolgatni, így inkább kijavítottam a hibákat és a tetejét is fehérre festettem.
Itt már a 2. réteg szárad
Itt pedig már antikolva (nem mindig, de általában viaszolás előtt szoktam a széleit koptatni)
Egy ideig állt a műhelyemben amikor is egy kedves ismerősöm meglátogatott és elsóhajtotta magát, hogy bár neki is ilyen asztala van, de mennyivel jobb lenne egy nagyobb, mert ugye ez kinyithatós..
Én meg nem vagyok a jó dolgok elrontója, így belementem a cserébe, megtartani ugye nem tudom, így mindegy mit adok el, ezért meg is ejtettük a cserét Enikővel! 🙂
Úgy gondoltam, hogy ezt jobban „használja” az ember, mint egy komódot, ezért a tartósság érdekében OBI vizes bázisú parkettalakkal kentem le 2 rétegben + Enikő festett rá még egyet.
Ezek a fotók már nála készültek:
Nemsokára jön a poszt a csere asztalról is, ami hasonló lesz vagy mégsem?! 🙂
