Nem ismétlem magam, csupán egy olyan dologról írok röviden, amire szerintem sokan nem is gondolnak..
Ilyen asztalkát már festettem, az sem volt szebb állapotban, de legalább tiszta volt..
Festés előtt, még az ASCP előtt is illik lemosni, fertőtleníteni a bútort., mert ki tudja, hogy kinél volt és milyen körülmények között..
Én eddig sosem vettem semmilyen használt cuccot, irtózom a turkálók szagától is és a bútorok terén is csak idén kezdtem el a használt vonalat követni, bár közel 10 éve vaterázok az 1000 értékelésem főleg eladásból származik, nem vásárlásból..
Lehetőség szerint személyes átvétellel, hogy fel tudjam mérni, hogy mivel is van dolgom, mert bizony az öreg, dohos szagot nagyon nehéz eltüntetni egy szekrényből..
Mindig lemosom festés előtt a bútort, de ennek az sem használt. Vastagon volt rajta valami nem tudom és nem is akarom tudni, hogy mi..
Gumikesztyűben többször mosószeres ruhával lemosva sem jött le róla ez a ragacsos réteg, először azt gondoltam, hogy viasz vagy bútorápoló jó vastagon, de nem..
Már-már ott tartottam meg kell csiszolni a tetejét, amikor eszembe jutott a szuperül használható festékkaparóm.
Le is jött vele minden kosz..
Kezdődhetett a festés a szokásos módon.
Ha valaki nem tudná, akkor alulról kell kezdeni a festést, persze egy óriási szekrény vagy komód esetében ez kivitelezhetetlen, de ott nem nézi senki az alját.
Itt is csak azért, hogy hozzá tudjunk férni pl. az asztallap aljához, ami, ha a lábain áll nem könnyű feladat, kitekert nyakkal meg nem kényelmes a festés..
Kb. 30 perc alatt el is készült szokásomhoz híven 2 rétegben festettem, majd viaszoltam, antikoltam és kész is! 🙂
Pontosan oda kerül ahová az első ilyen asztalkám is ment, az gazdája tudott venni mellé még egy u.olyat..
