Végre megkaptam a várva várt csodafestéket.
Amióta tavaly elkezdtem az antikolást és bújtam a netet a technika elsajátítása céljából, rátaláltam A festékre, ami itthon természetesen nem kapható. Külföldön is csak apró üzletekben ugyanis a készítő Annie Sloan, a nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a kiskereskedőknek legyen bevételük a festék eladása után, ne a nagy multiknak. Ez már eleve nagyon pozitív, plusz a legfontosabb dolog a festékkel kapcsolatban, hogy mindenféle előkészítés (csiszolás, festékmarás) NÉLKÜL fémre, fára, betonra, falra, textilre és még akár műanyagra is kenhető. A beszerzése nem volt egyszerű, mert a saját webshop nem szállít külföldre, a legközelebbi üzlet talán Németországban van, de mivel Enikő a Nemiskacat bloggere ezt ügyesen megoldotta, így én is bátran belevágtam, egy kedves barátnőm Londonból küldte el nekem, így én is kipróbálhattam a festéket.
Köszi Russo! 🙂
Én sem mertem nagy és szép dolgot kenni elsőre, így ezt a Vaterán vásárolt 600 Ft-os, ezeréves kopott újságtartót kentem le pont annyi idő alatt amíg elkészült a vacsora..(20 perc)
Kisebb csalódás ért, amikor kipróbáltam a festéket, annyira, de annyira kíváncsi voltam már rá és nagyon mást és nagyon nagyot vártam tőle..
Már akkor kezdtem gyanakodni, hogy ez nem az amire számítok amikor Nemiskacat Enikő kifejezetten rávilágított és fényképekkel alátámasztott itt, amit a külföldi blogokon bizony nem ecsetelnek sehol, hogy maga a festék sűrű, száradás után matt, szinte olyan, mintha táblakrétával (pont olyan, mint a kréta mattságúra száradó falfesték-erről még írok lent) kentük volna be a felületet, akkor megijedtem egy picit.. A fotókon ennek nyoma sincs lásd (itt, itt vagy itt) a kész bútorok szép selymes fénnyel ragyognak (az övé is az lett végül), tudom, hogy ez a viasznak köszönhető, de egyáltalán nem gondoltam volna, hogy egy teljesen élettelen matt felületet és ilyen gipsz-szerű hatást ad ez a festék… Ezek után még jobban evett a kíváncsiság, úh. én is leírom a tapasztalataimat..
Enikőt nem kell ismételnem: sűrű (mint a puding), iszonyú gyorsan szárad és ezalatt nem csak azt értem, hogy fél óra sem telt és már száraz volt az újságtartó amit szó szerint lemázoltam vele, hanem, ha nem simítom el azonnal a festéket, fél perc múlva már hiába megyek vissza az biza olyan marad..
Amire már a vége az első réteg felvitele után jöttem rá, hogy ennek a festéknek az a titka, hogy elég 1 réteg is, de az legyen jó sűrű, vastag, ne sajnáljuk, nem kell órákig simogatni, mint a zománcot, ha többször megyünk vissza a felületre csak felkapja az előbb lekent réteget.. Adjunk neki bátran, mert bár drága a festék, mégis ez az egész lényege..Szerintem.
Az első réteg nem lett vmi szuper, legalábbis én a 1,5 évnyi zománcfestékkel festés után kicsit furcsálltam, olyan az első réteg, mint amikor nem csiszolod le kellően a lakkozott bútort és csúszik rajta az-az nem tapad meg rendesen a festék..
A második már okosan, vastagon kenve szép (szebb) réteget adott, persze itt is figyeltem arra, hogy egyenletesen kenjem, mert valahogy én még nem barátkoztam meg az anyaggal, olyan, mint a gipsz amikor még nincs megkötve, ha lecsöppen és letörlöm, ahogy hozzáérek finom púderes érzetű lesz és nem nedves, a csiszolás utáni pormennyiségről pedig ne is beszéljünk:
Egyelőre nem tudom hová tenni a festéket, nem tudom, hogy szeretem-e vagy nem. Lehet, hogy túl sokat vártam tőle, lehet, hogy ezen a domború sok darabos nehezen festhető fán nem tudok szép, egyenletes réteget húzni vagy az ecset régi és sz.r, de nekem így nem tetszik a hatás amit ad a felületnek..Mintha valami elpacsmagolt gipszes vmi lenne, nem festék.. Még barátkozom vele, semmi esetre sem adom fel! 🙂
Antikolás: ha sokat csiszolok, h szép sima legyen a felület, akkor szinte elfogy a festék, fent látható, hogy milyen mennyiséget szedtem le a finomra csiszolással és a koptatással, ami tényleg pofonegyszerű, mert nem kell órákig dörzsölgetni a felületet, de azért figyelni kell, hogy hol mennyit csiszolok, mert ez a festék tényleg nagyon könnyen lejön a felületről..
Itt már 2 rétegben:
Itt pedig már koptatva, de viasz nélkül:
U.az viaszolva, ez a szín az old white, enyhén szürkés színű, inkább piszkos fehér hatású, de az csak a viaszolás után lett erőteljesebb.
Viaszolva csak átlátszóval, majdnem tökéletes kis darab lett leszámítva azt a pár részt ahol vastagabban kentem és nem mertem jobban megcsiszolni és túlságosan antikolt felületet sem akartam..
Ilyen lett:
Már alig várom, hogy a gyönyörű széken és asztalon kipróbáljam, kíváncsi vagyok sima felületen és jó ecsettel mit lehet belőle kihozni. (szivacshengert el lehet felejteni, a sűrű festéket nem tudtam azzal kenni..)
Stay tuned!! 🙂
