Valami vicces címet szerettem volna adni ennek a posztnak, mert igen nagy visszhangot váltott ki az a bizonyos bútordarab amiről szólni fog a történet..
Hónapok óta kerestem az igazit, de csak nem akart szembejönni vele, gondoltam nem baj, egyszer úgyis rátalálok…
Így is lett. Az a bizonyos igazi egy óriási méretű, rengeteg pakolóhellyel rendelkező monstrum ami még csinos is ráadásul.
Pontosan ilyen íróasztalt terveztem a hobbiszobámba és sikerült is megszerezni viszonylag kedvező áron.
Persze tudtam, hogy ilyen formát csak használtan tudok venni olcsón, nyilván, ha a pénz nem számítana potom 2-300 ezerért tudtam volna egy hasonlót csináltatni egy ügyes kezű asztalossal..De a cél most nem ez volt.
A festékünket (www.anniesloan.hu) pont erre találták ki, ezért már amikor először licitáltam rá tudtam, hogy intarzia ide-neobarokk oda én ezt biza festeni fogom! Ha megbotránkoznak rajta az emberek, ha nem, nincs mese így ebben a formában nekem nem tetszik az asztal.
A reakciók nagyon vegyesek voltak, ha ez a bútor nem lenne hibás és sötétebb barna lenne és valóban régiség számba menne, akkor talán megtartom eredeti formájában, mert én is szeretem a szép fa bútorokat..
llyen volt, messziről csudiszép, vonzó, de közelebbről nézve: egyik lába kitört, visszacsavarozták méghozzá úgy, hogy a csavarok feje mindenhol látszik..
Volt a tetején cigarettacsikk nyom, az ajtókon belül matrica és filctoll maradvány, különböző sérülések, szóval jól helyben hagyták szegénykét, de pár adagnyi fatapasszal és egy kis asztalos segítséggel formába hoztam mielőtt nekiestem..:)
Az asztalos segítségét az egyik ajtónál kértem, ugyanis mi is már bezárt ajtóval (kulcsok nélkül) vettük, gondolom aki előttem megszerezte az próbálta kulcs hiányában felfeszíteni az ajtót, így kitört belőle egy darabot..
Leszedtem a matricákat is, méghozzá wd-40-el, a filctoll pedig acetonmentes lakklemosóval jött le.
Kb. 4 színben gondolkodtam, volt is rá időm, végül Annie Sloan paris grey-old white párosa mellett döntöttem.
2:1 arányban keverve.
Bár az első réteg általában csíkos és foltos, pláne egy ilyen tükörsima politúrozott felületen, de ez a normális.
Ha a zománc festék alapozójával próbálkozunk abból min. 2 réteg kell mire eltűnik a fényes és foltos réteg és utána még szórakozhatunk a rendes festékkel is min. 2 rétegben.
Tudom, mert ezen is túl vagyok már, tehát nem véletlenül választom ezt a drága, de a célnak pontosan megfelelő festéket! 🙂
Kívül-belül kapott 2 réteget (a teteje 3-at), végül a belseje és a teteje szimplán paris grey színű lett.
Összesen kb. 6-7 dl festék ment el rá, az asztalnak a hátulja is szép, térbe állítható, így oda is kellett bőven, sőt elölről a közepén is kellett festeni, ezért sokkal több festék kellett az egészre, mint egy átlagos íróasztalra.
Itt még az első réteg szárad.
Miután elkészült úgy döntöttem a belsejét lelakkozom, mert ott dobozokat fogok tárolni és nem akarom, hogy gyorsan kopjon.
Bár van Annie Sloan lakkom, de gyakorlatilag szagra, állagra, minőségre u. ilyen csak kb. 3 X ennyibe kerül, így maradtam az eddig jól bevált supralux-nál, az AS-t különleges alkalmakra tartogatom. 🙂
Kívül 1 rétegben viaszoltam és csak nagyon enyhén koptattam a széleken és a faragásokon.
Ez egy óriási darab, nem stílusom egyébként sem a túldíszített darabok készítése, úgy gondolom az asztal önmagában is eléggé hangsúlyos lesz a szobában, így itt is a minimálra törekedtem.
Akartam fehér csíkot festeni oda ahol eredetileg az intarzia volt, de már azt is soknak találtam a végén, így csak szimplán festve és a széleken tényleg nagyon enyhén koptatva tettem régies kinézetűvé. Még barna viasz sem kapott..
A tetejére majd üveglap kerül, hogy tuti ne kopjon le róla a festék, de addig is biztos ami biztos alapon lelakkoztam!
Még egy utolsó fotó, hogy milyen volt a bútor..
(Sikerült pont passzoló zsámolyt is szereznem mellé, persze az szétszedve várja a jobb sorsát..)
És milyen volt az asztalom előtte..:)
Régen innen blogoltam, szerencsére a dvd-ket férj már elrendezte, így azokra nincs gondom, a hatalmas nyomtató sincs már meg és az ő CD gyűjteménye is visszakerült a saját dolgozószobájába, mert hogy nekünk az is van, csak ott nem férünk el ketten.. 🙂
Igazából ezt az asztalt a másik helyett vettük, mert azt tavaly túl gyorsan megvették és mivel nem akartam elkapkodni az új asztal vásárlását, így egy ilyen vacak ikeásra ruháztam be..
Nem törekedtem tökéletesen sima felületet festeni, de nem készült extrán textúrált sem.
Nem lett tökéletes, mert nem az volt a célom, hisz ezzel a festékkel a régi korok hangulatát akarjuk visszahozni. (bár én szeretem a simaságot.. )
Itt-ott kicsit jobban megcsiszoltam, de tényleg csak itt-ott.
Nincs barna viasz sem, mert azt szerettem volna, ha a festék eredeti színe érvényesül.
A kedvencem a modern tárgyak és a régi bútorok kombinálása, azért is nem régi írógéppel fotóztam (tavaly pont azért vettem egyet az Ecserin…), hisz így lesz használva ahogy van. 🙂
És milyen lett..
Összeségében tényleg minimál a design rajta, de nekem most ez jött be! 🙂
Ha tetszett a bejegyzés csatlakozz a facebook-os oldalamhoz. 🙂
