Amikor egy-egy új dolog felkerül az oldalamra amit itthon csináltam, mindig felmerül a kérdés, hogy mivel festettem..

Nem könnyű ezt naponta többször leírni, összeszedve nincs sehol, csak külön posztokban, így most arra gondoltam, hogy karanténban (ahol egyébként sem unatkozom, pedig lassan 4. hete itthon dekkolunk) írok róla egy posztot. 🙂

 

Vágjunk is bele 🙂

 

Krétafesték:

Vízbázisú, vízzel hígítható, oldószer mentes, többnyire természetes anyagokból készült festék.

Gyorsan szárad, akár pár óra alatt elkészülhet egy-egy bútor és berakható a lakásba!

Manapság nagyon divatos, mert gyakorlatilag azonnal neki lehet állni a bútornak, akár zománcos, politúros vagy lazúros a felülete.

Mindenféle előkészítés (csiszolás, alapozás) nélkül festhető vele egy bútor, persze adódnak kivételek amikre lentebb kitérek.

Alacsony VOC tartalamú (minden márka más arányban), babaszobában is használható, legalábbis amit én használok. (Vintage Paint)

Könnyedén csiszolható, így a vintage vagyis az antikolt hatás egy mozdulattal elérhető.

Falfestékként is használható, akkor nem kell felületkezelni ill. táblafestékként is használható vagyis lehet rá írni krétával!

A krétafestékkel festett bútort/tárgyat a festés végén mindenképp le kell zárni valamilyen felületkezelővel, mert egy porózus, matt végeredményt ad, ez történhet viasszal, lakkal vagy speciális olajjal, hogy megvédje a festéket a szennyeződésektől, víztől stb.

A viasz kikeményedése ill. lakk, olaj száradása után (1-2 hét) kemény lesz a felülete, vizes helyiségben inkább erősebb lakkot használjunk a biztonság kedvéért és azt is több rétegben!

Viszonylag sűrű a festék, hogy akár már 1-2 rétegben szépen fedjen.

Ha rusztikus felületet szeretnénk akkor hagyjuk nyitva a dobozt, h a víz elpárologjon és akkor sűrűbb lesz a festék, ill. ha homogén felület a cél, akkor vizezzük a festéket, minél hígabb annál könnyebb csíkmentesen festeni.

 

 

Ha nem nyomod rá az ecsetet, hanem szinte csak simogatod a felületet akkor nem lesz csíkos a végeredmény! 😉

 

 

 

Ha mégis csíkos lenne, akkor egy finomabb (240) csiszolóvászonnal gyakorlatilag babapopsi simaságú felületet tudunk létehozni.

Ha pattogzik a festék és ráfestünk az természetesen látszódni fog, ha nem zavar bennünket, akkor álljunk neki bátran, ha zavar, akkor persze le kell szedni a leváló részeket és azután festeni.

Ha átvérzik a felület vagyis a fa tanninjai vízfoltos, barnás foltokat hagynak a többnyire fehér/világos festéken akkor a felületet először le kell zárni, ezt történhet bármilyen vizes bázisú lakkal vagy kifejezetten erre a problémára kifejlesztett termékkel.

 

 

A vintage paint-nek már fehér is van:

 

Ha nem akar száradni a felkent festék vagy gumiszerű lesz ill. “visszahúzódik”, akkor bizony erős szennyeződés van a bútoron.

Ez általában vmilyen szilikonos bútorápoló maradványa, de találkoztam már a frissen összeszerelt vadi új bútoron is olyan láthatatlan anyaggal ami összerántotta a festéket.

Sajnos ilyenkor a felső réteget -ami beitta ezeket az anyagokat- maradéktalanul el kell távolítani, az alapozó sem segít rajta, mert kb. olyan, mintha a krémmel bekent körmödre megpróbálnád a körömlakkot felkenni vagyis lehetetlen küldetés.. 🙂

 

Videóban ez a bizonyos vadi új bútor, amiről gumiként vált le a festék, ami más felületen tökéletesen megtapadt, tehát nem a festék volt a ludas..

 

(Új ablakban nyílik, kattintani kell)

 

A festéknek kell egy felület amibe bele tud kapaszkodni, én ezért a laminált bútort -aminek a felülete ugye nem porozós-, nem szoktam elvállalni és nem festek magamnak sem (nincs is), kb. kétszer festettem az elmúlt 8 év alatt amióta bútorfestéssel foglalkozom és persze szállításkor megsérült és az eredeti felületig lekarcolódott róla a festék..

Nem mondom, hogy lehetetlen és nem éri meg, de festés előtt mindenképp érdemes felbolyhozni a felületet, hogy a festék tudjon valamibe kapaszkodni!

Tejfesték:

 

100 %-ban természetes anyag, a tejnél picit sűrűbb állagú (az egyik alkoteleme a kazein) ha bekeverjük, ez ugyanis por állagban érkezik és nekünk kell kikeverni 1:1 arányban langyos vízzel, ezért gyakorlatilag bármeddig eltárolható, (ha nincs bekeverve).

VOC mentes, babaszobában is használható amit én használok, itthon is kapható ez az Azúr Bagoly által forgalmazott változat.

A tejfestékkel festett bútort/tárgyat a festés végén mindenképp le kell zárni valamilyen felületkezelővel, mert egy porózus, matt végeredményt ad, ez történhet viasszal, lakkal vagy speciális olajjal, hogy megvédje a festéket a szennyeződésektől, víztől stb.

Hígítva pácként is használható, de akkor is célszerű vmilyen felületkezelővel lezárni.

Az egyetlen festék ami autentikusan kopott hatást kölcsönöz a bútornak, ha egy régi darabra kenjük!

A frissen festett, lakkozott bútoron csak viasz segítségével tudjuk elérni ezt a hatást, ugyanis az évek alatt beszívódott “kosz” meggátolja, h a festék teljesen megtapadjon a felületen ezért gyakorlatilag magától leválik és pont olyan lesz a kinézete, mintha évtizedek alatt kopott volna le róla..

Ha nem szeretnénk ilyen hatást vagy laminált bútort festenénk vele akkor egy speciális anyagot (extra bond) kell a készre kevert festékhez önteni és az segíti a tapadást, tehát nem lesz foltos, nem kopik le róla a festék. (Csak, ha megcsiszoljuk csiszolópapírral..)

 

 

Zománc, akril:

 

Én kizárólag vízbázisú festékeket használok, mert az ecset azután vízzel elmosható és nem szennyezi (annyira) a környezetet, mint egy oldószeres amihez hígító is kell és magas a károsanyag tartalma és ugye büdös is..

Lassan szárad, míg a felülete viszonylag gyorsan száraz lesz, mégis 24-48 óra kell a teljes száradáshoz.

Nehezen csiszolható, a vintage hatást erős csiszolópapírral lehet elérni vagy különböző trükkökkel, de erről majd egy másik posztban!

Az akrilok hobbi boltokban kapható kis dobozos festékek (pl. Pentart), amik apróbb kreatív munkákhoz ajánlottak főleg natúr fára, a zománc pedig nagyobb volumenű munkához.

Az alapanyag nagyjából hasonló.

Létezik fényes, selyem és matt változatban, a mattot érdemes lakkozni, mert a krétafestékhez hasonló felülete lesz és könnyebben koszolódik így.

A selyem és fényes változatot nem kell semmivel sem lakkozni, több évig fennmarad a felületen, ha nem éri folyamatos súrlódás, akkor nem kopik.

A hátránya, hogy csak tiszta, natúr, porózus felületen tapad meg vagy azon ami előtte le lett alapozva, kifejezetten zománc alá való alapozóval.

Én ebből a Harzo-t használom, ha netán olyan felületet festek amit nem szeretnék utána antikolni és azt szeretném, hogy tartós legyen, mint pl. az itthoni ajtók és a lépcső, akkor alapozok és azután használom a zománcot.

Ebből többfélét szoktam, pl. a Caparol-t vagy a Cellkolor aqua-t, nem büdös, szép fehér, ideális az állaga, elérhető az ára és bárhol kapható.

Ha flancolni szeretnék, akkor pl. a Farrow&Ball-t vagy a Benjamin Moore-t választom, de amíg a Cellkolor (magyar) festék litere kb. 3-4 e ft, addig a prémium kategória 10 e ft körül van cserébe semmivel nem tud többet.

A natúr fa termékeim akkor festem zománccal, ha nem kérik az antikolást, ezek a szobainasok, kandallók vagy létra ill. tortatál, ezeket utána lehet vizes ruhával törölgetni és nem lesz semmi bajuk!

 

 

Olaj, lazúr, viasz, pác:

 

A hátrányuk, hogy csak tiszta, natúr fára vagy a régi lakkot és bármilyen egyéb felületkezelést eltávolítva lehet használni, különben nem tapad meg a felületen vagyis nem tudja beszívni a fa!

Értelemszerűen egy laminált bútort ezekkel az anyagokkal nem tudunk kezelni, mert nincs ami beigya, a laminált egy műanyag bevonatos pozdorja, amin. max. az alapozó ill. a krétafesték tud megtapadni, az sem könnyedén, de erről feljebb már írtam!

A pácokat már nem nagyon használjuk, mert felületkezelni kell, mint a kréta és tejfestéket, ugyanis csak beszívódik a fába, tehát elszínezi azt, de védelmet nem ad neki, tehát ezt is lakkozni kell a tartós végeredményért!

De, ha már egy más színű faerezetet akarunk látni és tartóssá akarjuk tenni, akkor használjunk lazúrt (már van fehér és szürke is, nem kell a rusnya cseresznyére asszociálni :D),
a végeredmény hasonló, mint a pácolás után vagyis látszik a fa erezete, csak itt egyből lakkozott hatást kapunk, így nem kell kétféle anyaggal dolgoznunk.

Természetesen a lazúrból is van vizes bázisú, ami kültérre is való.

Igazából ez az-az anyag amit, ha kerti bútorra kenünk és kint hagyjuk az esőn sem lesz baja, hanem idővel (5-10 év) szépen kívülről egyenletesen kopik, mert olyan speciális anyag ami hagyja a fát levegőzni!

Ellenben a zománc teljesen lezárja a felületet és, ha megázik egy korlát vagy bútor az megszívja magát a vízzel, aztán kiszárad és ettől a folyamatos összehúzódástól/tágulástól belülről kezd a fa rohadni és kívül még tart a zománc, mert nem kopik, de belül szegény fa egyszerűen elkorhad a festék pedig egészben leválik róla..

Persze, ha az adott bútor olajozott volt és lekopott akkor u.úgy használható a felületen az új olaj, de a pác pl. ha sötét színű volt, akkor  ismét csiszolni kell, ha egy világosabb pácot szeretnénk felkenni, különben nem fog látszódni semmi, u.ez értendő az olajra is.

A krétafestékekre való viasz a natúr fát u.úgy elszínezi, mintha méhviaszt kennénk rá és védelmet is ad, a színesek pedig elszinezik a fát értelemszerűen.

Az olajos-viasz, speciális anyag, 2015-ben fedeztem fel amikor a saját, frissen lerakott svédpadlónkat én olajoztam.

Olaj állagú, de selymes a felülete, amíg teljesen ki nem keményedik (24-48 óra), utána egy nagyon ellenálló felületet képez ami bármennyiszer felmosható, lejönni nem fog a felületről, mert mélyen beszívódik a fába.

Az étkezőasztalunk és a fa gerendáink is ezzel kentem, a hátránya ahogy feljebb írtam, hogy teljesen natúr felületnek kell lenni, különben nem szívódik be!

A felületkezelések eltávolítás történhet csiszolással (géppel-kézzel), hőlégfúvóval, festékmaróval (kromofág szerű anyag) ill. nagynyomású homokfúvó berendezéssel.

 

Homokfújás, vagyis szemcseszórás:

Akkor ajánlom, ha faragott az adott bútor, nagy a felülete vagy kézzel nem tudunk az apró résekbe belecsiszolni (vagy semmilyen egyéb eszközünk nincs és nem is szeretnénk venni),
ill. ha nem tapad meg rajta a festék, mert pl. prontózták ezért csúszik a felületén a festék vagy eleve rá sem tapad, ill. nem számít, hogy a végén nem lesz u.olyan sima egyenletes a felülete a bútornak/tárgynak, mint előtte volt! A puha fát roncsolhatja ez a módszer!

Az asztalunk fenyőből van, a felülete rusztikus lett miután homokfújóba vittem és kiszedte a lágyabb részeket:

 

Hőlégfúvó:

Akkor szoktam használni, ha pl. feljött a furnér a bútoron, felmelegíti az enyve (ragasztót) és így könnyedén le lehet szedni a megmaradt furnért, de zománc és egyéb lakk eltávolítására is megfelelő, ha nem vigyázunk megéghet a fa, így csak akkor ajánlom, ha utána festékkel lesz felületkezelve az adott bútor, mert, ha megég egy-egy helyen az csúnya és bizony látszódni fog, ha pl. azt szeretnéd, hogy látszódjon a fa erezete tehát natúran hagynád vagy nagyon világosra olajoznád, lazúroznád..

 

Ezt az asztalt alapozás nélkül kenték aranyra ami persze feljött itt-ott, féltem, ha rámegyek krétafestékkel akkor az egész kompletten lejön, így festés előtt leszedtem róla ezt a réteget és az alatta lévő pácolt fára már bátran festettem, mert az hibátlan volt..

 

 

 

Kézi, gépi csiszolás:

Kézzel inkább csak akkor, ha szeretnénk felbolyhozni a felületet vagy, ha más lehetőségünk nincs, mert lassú és fárasztó, míg géppel teljesen eltávolítható a régi politúr, zománc, lakk, olaj, viasz, pác, lazúr és egyéb felületkezelés..Szigorúan védőmaszkban, mert a régi festékek, lakkok káros anyagot tartalmazhatnak aminek a belélegzése súlyos betegségeket okozhat!

Minél kisebb a csiszolókorong száma (40-60-80) annál durvább a papír vagyis gyorsabban szedi le a festéket, viszont utána mindenképp egy magasabb számúval kell elsimítani a durva felületet, hogy a végeredmény sima legyen! (180-240 ehhez elég)

A porra készüljünk fel, a legjobb, ha a szabadban csináljuk, ha van rá lehetőségünk, ugyanis az eső lemossa a betonról, fűről a port, de a lakásban mindenen megmarad!
Csiszolás után minden egyes centit az adott szobában portalanítanunk kell…

Festékmaró:

Akkor ajánlom, ha nincs lehetőségünk csiszolni, nem férünk úgy az adott bútorhoz vagy, ha nem szeretnénk porolni, cserébe jól szellőző helyiségben kell dolgozni és gumikesztyűben, mert ez az anyag is büdös és rendkívül káros, égési sérüléseket tud okozni, ha bőrre kerül és, ha belélegezzük!

A régi sellakkot, politúrt nem igazán tudja eltávolítani, inkább a sima lakkos, zománcos felületet tudja szépen leszedni, a pácot sem, mert az ugye mélyen beleivódik a fába!

A lépcsőnkhöz nem fértem oda teljesen géppel, ezért használtam ezt a zselés festékmarót, az összegyűlt anyag a lakk amit felmart..

Utána vizes ruhával át kell törölni a felületet különben a maradványok a friss festéket megmarhatják!

 

 

 

Remélem hasznos volt ez a poszt számotokra és érthetően fogalmaztam, ha valami nem tiszta nyugodtan írjátok meg és javítom vagy bővebben kifejtem! 🙂

Jó munkát kívánok nektek, ne feledjétek, ha nincs kedvetek/merszetek nekifogni egyedül (nyilván most a kialakult helyzet miatt nem dolgozom), de egyébként ezt mind workshopon nálam gyakorlatban is megtanulhatjátok ill. hozott bútor festését is vállalom, persze nem mindegyiket..

Néhány (számomra ismert és kipróbált) krétafesték forgalmazó Mo-on, a linkre kattintva megtaláljátok a webáruházat! 🙂

Vintage Paint
Annie Sloan
Lignocolor
Pentart Dekor Paint

Tejfesték:
Azur Bagoly

 

A többi festék és eszköz barkácsáruházakban, festékboltokban vagy akár különböző webáruházakból beszerezhető, lásd google.com! 🙂

 

További inspirációért, plusz tartalmakért kövess a Facebook oldalamon is, melyet ide kattintva érhetsz el.