Time to say goodbye..- Búcsú..
Nem a workshoptól és nem a blogolástól búcsúzom, csak elfáradtam.
Nem panaszkodom, csak egyszerűen ilyesmire már nincsen időm.
Nem a workshoptól és nem a blogolástól búcsúzom, csak elfáradtam.
Nem panaszkodom, csak egyszerűen ilyesmire már nincsen időm.
Tudom, tudom, már megint csak érdekesebb címet szerettem volna adni a posztnak, de tényleg uncsi azt írni a krém színű szék. 🙂
Ezzel le is lőttem a poént, a krém szín és egy szék a főszereplője ennek a posztnak.
Ismét csak hebegek, habogok és megpróbálom magam meggyőzni arról, hogy a tanároknak nem ilyen jó, ha iskolában kell nap, mint nap tanítani, ugyanis ami sosem szerettem volna lenni az a tanár/tanító. 🙂
(Valahogy mindig úgy éreztem csak akkor szúrnak ki, ha épp nem készültem..)
Már régóta elképzeltem, hogy az összes alapanyagom egy helyen tárolom, az-az nem lesz a lakásban 8 helyen kartondobozban és végre rend lesz közöttük..:) (Amíg meg nem találom a műhelyem persze..)
Először egyszerű gurulós műanyag dobozra gondoltam, de amikor megláttam az árát lemondtam róla..
Aztán eszembe jutott, hogy van nekem egy ügyes kezű asztalosom aki majd elkészíti nekem u.ezt a praktikus alkalmatosságot mondjuk fából, na jó rétegelt lemezből, mert a fa még drágább..
Így is lett, megkaptam a két óriási dobozt és már csak azon kellett agyalni milyenre is fessem, merthogy így nem maradhatnak. Mert bizony uncsik!! 🙂
Sikerült ismét hozzájutnom egy tündéri kis bonanza fésülködőasztalhoz amire nagyon sokan vágynak, hiszen csini formája van és általában jó állapotban van, nem mellesleg bárki számára elérhető áron kapható használtan..
Hogyan jön össze egy unalmas tölgy színű komód és egy csipkemintás Zara fiókgomb?
Mindjárt kiderül..:)