Van ez így, főleg, ha a megrendelő azt kéri.. 🙂
Adva volt egy nem túl esztétikus kis fekete bútordarab és egy lakkozott natúr színű szobainas..
A kérés az volt, hogy a tőlem frissen megvásárolt komódhoz passzoljon a kis szekrényke..
Ehhez:
Szín: Annie Sloan country gray + PNZ barna viasz
Az inas pedig legyen fehér..
Az-az igazság, hogy két egyforma bútor nincs, ebből következik, hogy mind másképp reagálnak a felvitt anyagokra..
Azt gondoltam, hogy 1 vastagon felvitt réteg elég lesz, mivel nem volt túl sok maradék festékem reménykedtem benne, hogy így lesz (kb. 4,5 dl volt), de annyira beszívta a bútor, hogy kívülről kettő kellett, belül csak azért lett egy, mert az utolsó cseppig elhasználtam a festéket (a hátuljára nem is jutott), ott még jobban itta, mert a belső részén nem volt lakkozva..
Az első réteg pedig kívülről át is ütött, így muszáj volt elfedni egy másodikkal..
Került gomb a fiókra is, kiszedtem a CD tartó léceket, begletteltem a hiányokat, festettem és waxoltam és mivel ennek az alapszíne fekete, így a széleken nem koptattam, mert akkor nem illett volna a fent említett bútordarabhoz, na meg, hogy a poszt címéhez visszatérjek a kevesebb néha több..
Ez így ahogy van tökéletes lett, ha magamnak festem, akkor sem tettem volna hozzá többet..
Szerintem jó tett neki a festék..Vannak bútorok amiket egyszerűen nem szabad lefesteni, de ez nem olyan darab volt..:)
A szobainas viszont jól kibabrált velem, bár az Annie Sloan festéknek az a legnagyobb pozitívuma, hogy lakkozott, pácolt, lazúros stb. felületre is felkenhető, ezzel most kicsit vitatkoznék..
Tudtam, hogy a fényes lakk nagyon nem szereti a festéket, semelyiket, ezért alaposan megcsiszoltam, hogy tuti tapadjon..hát nem sikerült.. 🙂
Mutatom, hogy az első réteg milyen volt:
Aztán festettem még egyet és aztán még egyet, mert antikolásmentes fehéret kértek és simát szerettem volna, így egy nagyon finom csiszolószivaccsal ahol „csíkos” lett szépen elegyengettem, tökéletesre sajnos nem sikerült, de szép fehér lett.. 🙂